Csak az íze kedvéért! A mezőgazdaság és az étrend hatása az éghajlati rendszerre

Az éghajlat mindig is változott és változni is fog, ám az utóbbi néhány száz évben az emberi tevékenység felgyorsította ezt a folyamatot. Kérdés az, hogy bizonyos tevékenységeknek, iparágaknak milyen hatása van a Földünkre, ami egy olyan rendszer, összetett folyamatok összessége, ami lehetővé teszi az életet, és még a mai napig is csak sejthetjük, hogy ezek a folyamatok hol és milyen módon kapcsolódnak össze. A közlekedés vagy az energiatermelés például, mint iparág, a fosszilis energiahordozók felhasználása miatt nagy hatással van a földi átlaghőmérséklet emelkedésére, de vajon van-e még olyan nagy hatással más ipar is? Dávid Réka Ágnes vendégcikke
Csak az íze kedvéért! A mezőgazdaság és az étrend hatása az éghajlati rendszerre

Korábbi cikkekben már volt szó arról, hogy az egyéni étrend kialakításával hogyan lehet a szénlábnyomot csökkenteni vagy a „klímabarát” diétáról. A következőkben néhány nemzetközi cikk feldolgozása során arra a következtetésre juthatunk, hogy a mezőgazdaság, nagyban hozzájárul az üvegházgázok kibocsátásához, méghozzá összemérhető mértékben a közlekedéssel! Lássuk számszerűsítve!

Az antropogén tevékenységek hatással vannak a Föld energia-háztartására, olyan módon, hogy megváltozik a gázok természetes kibocsátása, ezzel azt eredményezve, hogy a sugárzás szempontjából fontos gázoknak és aeroszol részecskéknek megváltozik a légköri koncentrációja, és ezzel a földfelszín tulajdonságainak megváltozását idézik elő. Korábbi vizsgálatok már több bizonyítékot is felmutattak, hogy az éghajlat változik a Földünkön, amiben az emberi tevékenység nagyban közrejátszik. Az éghajlatváltozás legjelentősebb bizonyítékai a légkör, a felszín, az óceánok és a krioszféra megfigyeléseiből származnak. Egyértelmű bizonyítékokat közvetlen mérésekből és a jégfuratokból kaphatunk, amelyek azt mutatják, hogy a jelentős üvegházhatású-gázok (szén-dioxid (CO2), metán (CH4) és dinitrogén-oxid (N2O)) légköri koncentrációja növekedett az elmúlt évszázadok során.

Az IPCC Nemzetközi Testület 2013-as jelentésének 6. fejezete a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid biogeokémiai ciklusáról szól. A biogeokémiai körforgalom tulajdonképpen anyagforgalom a bio- (élővilág) és a geoszférán (légkör, földkéreg, óceánok) át. Az imént felsorolt három üvegházhatású gáz az, amelyeknek a leginkább nőtt a mennyisége a légkörben az ipari forradalom óta, és ezek vezetnek leginkább a napjaink klímaváltozásához. Ezen gázok légköri koncentrációjának ilyen mértékű növekedése az antropogén hatások következménye. A légköri szén-dioxid forrása elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokból ered, ám nemcsak a közlekedés során kerül a légkörbe, hanem olyan termékek előállítása során is, mint a rágógumi vagy egy átlagos ruhadarab. A metán szerves anyagok lebomlása során kerül a légkörbe. Rengeteg mezőgazdasági folyamatot sorolhatunk ide, pl. a kérődző állatok emésztése vagy a rizstermesztés. Az utóbbi évtizedek ugrásszerű népességnövekedésének következményeként a földhasználatban is nagy változások álltak be.

Kapcsolódó cikkAz éghajlatváltozás „titkos” tettestársa: a földek túl- és kihasználása – Megjelent az IPCC legújabb tematikus jelentéseMegjelent az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb Külön Jelentése, amely a földhasználat változás és a globális éghajlatváltozás hatásairól, valamint ezek kapcsolatáról nyújt helyzetértékelést.

Növekedett a rizstermesztés és az elégetett biomassza mennyisége, a marhaállomány pedig megnégyszereződött az elmúlt évszázadban. Ami a dinitrogén-oxid kibocsátását illeti, kétszer akkora volt 2010-ben az antropogén eredetű tevékenységek miatt szemben a természetes folyamatokkal. Ennek forrásai a műtrágya, a szarvasmarha-tartás és a takarmányozás (pillangós virágúak fokozzák a nitrogén megkötését), ipari folyamatok, biomassza égetés. Az intenzív műtrágyázás az 1970-es években kezdődött, ez azt jelenti, hogy az ekkoriban a légkörbe jutott dinitrogén-oxid még mindig jelen van, ugyanis ennek a gáznak a légköri tartózkodási ideje hosszú, kb. 120 év.

A természetes- és az emberi folyamatok miatt bekövetkezett koncentrációváltozás a légkörben a dinamikus egyensúly felborulását okozza. A természetes folyamatok kapcsolatban vannak a fizikai körülményekkel, kémiai reakciókkal, biológiai változásokkal és ezek válaszai, perturbációinak a következménye a globális éghajlati válság. A politikai döntések mellett az energiafogyasztást erősen befolyásolják az egyéni döntések is. Talán a leggyakrabban megvitatott ilyen jellegű választás a közlekedés, amely valójában egy nagyon fontos forrása az üvegházhatású-gázoknak. Gyakran nem szentelünk elegendő figyelmet más jelentős forrásoknak is, az egyik ilyen a személyes étrend.

Nézzünk néhány bizonyítékot tudományos tanulmányok formájában!

Egy kutatás keretein belül megvizsgálták a növényi- és az állati eredetű étrendhez kapcsolódó üvegházgáz-kibocsátást, mind a közvetlen, mind a közvetett kibocsátásokat (azaz a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó CO2-kibocsátást, valamint az élelmiszertermelésből származó metán és nitrogén-oxid szén-dioxiddal egyenértékű kibocsátásait). Arra a következtetésre jutottak, hogy az átlagos amerikai kalória tartalmú és összetételű vegyes étrendet követő személy 1485 kg CO2-egyenértékkel több kibocsátást eredményez, mint az ugyanazon számú kalóriát növényi forrásból bevitt fogyasztó. Természetesen röviden foglalkoztak a növényi alapú étrendek közegészségügyi következményeivel is, de nem találtak bizonyítékot a káros hatásokra.

Több tanulmányt is írtak már arról (pl. ezt és ezt), hogy mennyire befolyásolja az éghajlatváltozást a választott élelmiszer, ugyanis bizonyos élelmiszerek előállítása (beleértve az állati eredetű termékeket és bizonyos, erőforrás-igényes módon termelt növényi eredetű élelmiszereket is) nagyobb erőforrást igényelnek, jobban szennyezik és környezetet, mint mások. Duchin, aki a fenntarthatóság több szempontjából is vizsgálta a táplálkozást, megmutatta, hogy

a mediterrán étrend, amely főként növényi eredetű élelmiszerekből áll, de nem zárja ki a hús és egyéb állati termékek kis hányadát, közelebb áll az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott közegészségügyi ajánlásokhoz és kisebb a környezeti káros hatása is, mint a jelenlegi amerikai átlagos étrendnek.

Az alábbi 2009-es kutatás 22 széles körben fogyasztott élelmiszeri termék teljes üvegházhatást okozó gázkibocsátását vizsgálta, és létrehozva egy szén-dioxid-, metán- és dinitrogén-oxid kibocsátás kimutatását CO2-egyenértékben.

[kg CO2 ekvivalens / kg termék]

Élelmiszeri termék  Szén-dioxid  Dinitrogén-oxid Metán  Teljes kibocsátás 
Répa: házi, friss 0.38 0.04 0.0 0.42
Krumpli: főtt, házi 0.40 0.06 0.0 0.45
Méz 0.46 0.0 0.0 0.46
Teljes kiőrlésű búza 0.54 0.08 0.0 0.63
Alma: friss, hajóval szállítva 0.80 0.02 0.0 0.82
Szójabab: főtt, hajóval szállítva 0.92 0.0 0.0 0.92
Tej: házi, 4% 0.45 0.14 0.45 1.0
Cukor: házi 1.04 0.03 0.0 1.1
Főtt olasz tészta: főtt 0.96 0.12 0.0 1.1
Narancs: friss, hajóval szállítva 1.1 0.10 0.0 1.2
Rizs: főtt 0.59 0.21 0.52 1.3
Zöldbab: Dél-Európa 1.2 0.12 0.0 1.3
Hering: főtt 1.5 0.0 0.0 1.5
Zöldségek: fagyasztott, hajóval szállítva 2.2 0.05 0.0 2.3
Tojás: svéd, főtt 1.7 0.74 0.04 2.5
Repceolaj: Európából 1.5 1.5 0.0 3.0
Baromfi: friss, házi, főtt 3.1 1.2 0.01 4.3
Tőkehal: házi, főtt 8.5 0.0 0.0 8.5
Sertés: házi, friss, főtt 3.9 1.6 3.8 9.3
Sajt 5.0 1.3 4.5 11
Trópusi gyümölcs: friss, légi úton szállítva 11 0.23 0.0 11
Sertésmarha: házi, friss, főtt 6.9 6.6 17 30

Ahogy a táblázatban látható, a friss zöldségek, gabonafélék és hüvelyesek jelentik a legalacsonyabb kibocsátást. A levegőben szállított húsok és gyümölcsök rendelkeznek a legmagasabb üvegházgáz-kibocsátással, míg a tojás, bizonyos halak és fagyasztott zöldségek a középkategóriában találhatóak. Az állati eredetű termékek 1,5 és 30 kg közötti mennyiségű üvegházhatást okozó gázkibocsátást okoznak minden egyes kilogramm élelmiszerre, ezeknek az alsó határán vannak a kevés fosszilis üzemanyag felhasználásával fogott halak és a tojás.

Bizonyos körülmények között termesztett gyümölcsök és zöldségek rendelkeznek átlagban a legalacsonyabb üvegházhatást okozó gázkibocsátással, de ha légi úton szállítják, akkor, olyan nagy mennyiségű kibocsátással is járhatnak, mint bizonyos típusú húsok. A halak a különböző fosszilis tüzelőanyag-felhasználás miatt rendelkezhetnek mind magas, mind alacsony széndioxid-kibocsátással is.

A táblázatban feltüntetett értékekbe a gépjármű használatát is belekalkulálták. Az Európai Unióban a jelenlegi személygépkocsi kilométerenkénti átlagos szén-dioxidkibocsátása 186 gramm. Például a marhahúsra vonatkozóan kimutatott összes üvegházhatást okozó gázkibocsátás azt jelenti, hogy egy háztartásban lévő 1 kg háztartási marhahús fogyasztása az kb. 160 km autóhasználattal egyezik meg. Ezt sarkítva úgy kell elképzelni, hogy

egy nagyobb fajta hamburger elfogyasztása hasonló szerepet vállal az éghajlatváltozásban, mint ha Budapestről elautóznánk Balatonfűzfőre.

Forrás: KSH

Hazai viszonylatban a három legnagyobb karbonlábnyommal rendelkező nemzetgazdasági ágazat 2010-2014 között a fenti ábrán látható, ezek az energiaellátás, építőipar és élelmiszer, ital és dohánytermékek gyártásáé. Viszont utóbbiban (kék vonal), nincs benne a növénytermesztés. állattenyésztés, vadgazdálkodás és kapcsolódó szolgáltatások. Abban az esetben, ha ezeket is hozzávesszük, akkor már meghaladja az építőipar és az energiaellátás karbonlábnyomát. Felhívnám a figyelmet még arra, hogy ez a szén-dioxidra vonatkozik (a metán és a dinitrogén-oxid nincs benne). Akit részletesebben érdekelne a hazai gazdasági ágak szén-dioxid kibocsátásának változásai, 1985–2016 között itt tekintheti meg. Az összes nemzetgazdasági ágazat 2014-ben 77%-át tette ki a hazai és import végső termékfelhasználásból származó szén-dioxid kibocsátásnak, míg a maradék 23% a magánháztartások közvetlen kibocsátásai, ami az egész résznek az ötöde! Ráadásul a kereslet-kínálat elmélet következtében saját döntéseinkkel, a 77%-ba is bele tudunk szólni.

Milyen következtetést vonhatunk le?

Mindenképpen jót teszünk kedvenc bolygónknak, ha a helyi piacot támogatjuk, még abban az esetben is, ha ez bizonyos esetekben drágább. A drágább termékeket mindenképpen jobban megbecsüljük, jobban odafigyelünk, hogy ne pazaroljunk (a szóban forgó téma esetében az élelmiszert). Hogyan tehetjük ezt, mire is kell odafigyelni? Járjunk piacra (ebben az esetben szó szerint)! Itt a legtöbb esetben őstermelőktől vásárolhatunk, ráadásul ha a saját kosárkánkat magunkkal visszük, akkor egyenesen a lemért árut bele is tehetjük, ami azt jelenti, hogy annyival is kevesebb műanyag zacskót használunk. Ha a friss, nem feldolgozott élelmiszerek fogyasztására törekszünk, azzal nemcsak a Földnek teszünk jót, hanem egészségünknek is. Ha egy szelet müzliszeletet megeszünk, az műanyagba van csomagolva, egy alma viszont a saját héjába.

Abban az esetben, ha nem piacra megyünk, akkor a boltokban keressük a magyar termékeket. De vigyázat! Különbség van a magyar-, a hazai- és a hazai feldolgozású termékek között.

  • magyar termék

Magyar termékről” beszélünk, ha a termék (alap vagy feldolgozott) minden egyes feldolgozási lépése Magyarországról származik, illetve történik. Kivételt képeznek az olyan összetevők (pl. fűszerek), amelyek Magyarországon nem termeszthető vagy bányászható.

  • hazai termék

Hazai termék”, ha a felhasznált összetevők több mint 50 %-a „magyar termék”, és az előállítás minden egyes lépése Magyarországon történt. Például ha egy kakaós keksz esetében pl. a felhasznált és a termék több, mint 50 %-át adó liszt magyar, viszont a kakaó és a cukor külföldről származik, akkor az a termék csak hazai termék lehet.

  • hazai feldolgozású termék

Hazai feldolgozású termék” az az élelmiszer, amely többségében import összetevőket tartalmaz, de minden feldolgozási műveletet Magyarországon végeztek. Például ha a pörkölt kávé alapanyagát, a nyers kávét külföldről hozzák be és Magyarországon dolgozzák fel (pörkölés, őrlés, csomagolás), akkor az a kávé hazai feldolgozású termék lesz.

Ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a mezőgazdaságból és a földhasználatból fakadó üvegházhatású-gázkibocsátásunkat, hogy megállítsuk a termőtalaj romlását, és biológiai sokszínűség rémisztő mértékű csökkenését, sokkal tudatosabb vásárlói döntésekre van szükségünk.

A fenti adatokból és példákból láthattuk: igenis van jelentősége annak, hogy mit és hol vásárolunk! Törekedjünk arra, hogy minél több helyi és szezonális élelmiszert vásároljunk, rövid ellátási láncból, hogy ne kelljen több száz vagy akár ezer kilométereket utaznia annak az árunak, mielőtt a tányérunkba kerül. Klímavédelmi szempontból a minél szélesebb növényi alapú étrend a legjobb, azonban nem kell rögtön szélsőségesen gondolkodni és csípőből elutasítani ezt a megközelítést. Már azzal sokat tehetünk a klímaváltozás lassításáért, ha moderáljuk a korábbi megszokott étrendünket, és jóval átgondoltabban fogyasztunk.

Dávid Réka Ágnes

Dávid Réka Ágnes

Meteorológus Msc.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!