Mit nevezünk üvegházhatású gázoknak és hogy kerülnek a légkörbe?

Az üvegházhatású gázok a légkör azon természetes és antropogén eredetű alkotóelemei, melyek részben elnyelik a Föld felszíne által kibocsájtott hosszú hullámú sugárzást, mely folyamat az üvegházhatás. Az üvegházhatás bizonyos mértékig jótékony hatású, hiszen nélküle Földünk átlaghőmérséklete a felszín közelében 15 °C helyett mindössze -18 °C lenne, és valószínűleg nem lenne élet a bolygón. Azonban drasztikus, földtörténeti léptékben gyorsan lezajló koncentráció emelkedés esetén az élővilág nem képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Mit nevezünk üvegházhatású gázoknak és hogy kerülnek a légkörbe?

A legfontosabb üvegházhatású gázok a vízgőz és a szén-dioxid, majd következik a metán, a dinitrogén-oxid, a troposzférikus ózon és további kisebb koncentrációban jelenlévő gázok. Mennyiségük jelentősen befolyásolja az éghajlati rendszer egyensúlyát. Az említett üvegházhatású gázok mechanizmusa rendkívül bonyolult, ezért itt csak a legfontosabbak kerülnek említésre. Amellett, hogy vizsgáljuk a légkörben tartózkodási idejüket fontos szempont még, hogy mennyire hatékony üvegházhatású gázok, ami annyit tesz, hogy mennyire hatékonyan fogják vissza a Föld által kibocsájtott hosszú hullámú sugarakat és ezáltal milyen mértékben erősítik a melegedést.

Vízgőz: A fő üvegházhatást okozó gáz, a természetes üvegházhatás kétharmadáért felelős. A vízgőz az éghajlati rendszer elemei között zajló vízkörforgás természetes része. Az emberi tevékenység közvetlenül nem növeli a légkörbe kerülő vízgőz mennyiségét, viszont az éghajlat módosító hatás miatt az ember is folyton befolyásoló tényező, ugyanis a melegebb levegő több nedvességet tartalmazhat, ezáltal közvetve az emberi tevékenység is hozzájárul a légköri vízgőz koncentráció növekedéséhez.

Szén-dioxid: Az ember okozta megnövekedett üvegházhatás több mint 60%-ért felelős üvegházhatású gáz. A szén ciklus egy rendkívül bonyolult rendszer. A szén megtalálható az éghajlati rendszer minden elemében, még mi emberek is tartalmazunk szenet. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésével szén-dioxid szabadul fel és kerül ki a légkörbe. A légköri szén-dioxid szintje az ipari forradalom előtti 10 000 évben mindössze 10%-ban változott. Az ipari forradalom óta több mint 30%-kal emelkedett a szintje és jelenleg magasabb, mint az elmúlt 800 000 évben bármikor. A szén-dioxid körülbelül 50-200 évig marad a légkörben.

Metán: A második legfontosabb, ember által jelentős mennyiségben kibocsájtott üvegházhatású gáz a metán. Légköri koncentrációja megduplázódott az ipari forradalom óta és körülbelül 20%-kal járul hozzá az üvegházhatás növekedéséhez. A metán természetes úton, baktériumok által kitermelve is kikerülhet a légkörbe mocsarakból, óceánokból. Az emberi tevékenységek közül fontos forrás a bányászat, állattenyésztés, rizstermesztés, valamint a fosszilis tüzelőanyagok égetése. A metán körülbelül 10-15 évig marad a légkörben, azonban több mint 20-szor hatékonyabb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid.

Dinitrogén-oxid: Baktériumok hatására természetes úton szabadul fel az óceánokból, esőerdőkből. Antropogén forrásai a műtrágyák, fosszilis tüzelőanyagok égetése vagy a szennyvízkezelés. A dinitrogén-oxid felel az üvegházhatás 6%-ért és több mint 300-szor hatékonyabb üvegházhatású gáz mint a szén-dioxid.

Halogénezett és fluorozott szénhidrogének (CFC-k és HFC-k): Természetben nem fordulnak elő, csak antropogén eredetű forrásaik vannak. Több ezer évig maradnak a légkörben és több ezerszer hatékonyabbak az üvegházhatás fokozásának szempontjából. Előfordulnak hűtő és fagyasztógépekben, az elektronikai ipar több területén és az alumíniumgyártásban.

Szabó Amanda Imola

Szabó Amanda Imola

Meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Holnapelőtt egyik állandó szerzője.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!