Mi is az a sokat emlegetett éghajlatváltozás?

Ahogy az a „ Mi a különbség éghajlat és időjárás között? ” című írásunkból kiderült: “az időjárás az, amit kapsz, az éghajlat pedig az az időjárás, amire számítottál.” Az éghajlatváltozás megértéséhez szükség van további fogalmak, például az éghajlati rendszer megismerésére. Az éghajlati rendszer elemei az atmoszféra (légkör), hidroszféra (vízburok), litoszféra (földfelszín), bioszféra (élővilág), krioszféra (jégfelszín).
Mi is az a sokat emlegetett éghajlatváltozás?

A rendszert a Napból származó energia hajtja és folyamatos anyag-, energia- és információáramlás van az elemei között, melynek köszönhetően egyensúly van. Az éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretanyagok gyakran félreértést okoznak, mert a rendszer egyetlen elemét kiragadva igyekeznek következtetéseket levonni. Az éghajlatváltozás bonyolult folyamatának megismeréséhez szükség van olyan alapvető fogalmak és ismeretek elsajátításához, melyhez jelen írás és a Holnapelőtt csapatának egyéb munkái rengeteget segítséget adnak. Éghajlatváltozásról, amit gyakran globális felmelegedésként is emlegetnek, akkor beszélünk amikor a Föld éghajlata jelentős mértékben, tartósan megváltozik.

Ennek a változásnak okai lehetnek külső hatások, a természetes belső változékonyság, valamint az antropogén befolyás, ami nem más, mint az emberi tevékenység hatása. Külső hatásnak nevezzük a Föld pályaelem változásait, vagyis a forgástengely szögének változását (ferdeség), a tengely ingását (precesszió) valamint a változó Naptól való távolságot melyet a földpálya lapultságának változása (excentricitás) idéz elő.

A Föld pályaelemei és azok ciklikussága kév-ben vagyis ezer (kilo) évben megadva.

Ezen változások ciklikusan következnek be és befolyásolják a Földre érkező napenergia mennyiségét, ezáltal az átlaghőmérsékletet. Ezen ciklikussággal egybevágnak az elmúlt néhány százezer év során megfigyelt hőmérséklet ingadozások (paleoklimatológiai vizsgálatokból kimutatott) eredményei az eljegesedések (glaciális időszakok) és a köztes, úgynevezett interglaciális időszakok. Ez a ciklikusság az úgynevezett Milanković-ciklus.

Az elmúlt 800 ezer év eljegesedési periódusai: a hőmérséklet (középen), a szén-dioxid (CO2, fent) és a metánkoncentráció (CH4, lent) változásai a koppenhágai Niels Bohr Institue, Centre for Ice and Climate eredményei alapján (http://www.iceandclimate.nbi.ku.dk/)

Természetes belső változékonyságnak nevezzük többek között a vulkanikus tevékenység hatásait, valamint a tektonikus mozgásokat, vagyis a kontinensek vándorlását.
Természetes és antropogén eredetű is lehet az üvegházhatású gázok koncentrációjának változása. Az üvegházhatás arról kapta a nevét, hogy a kertészetekben használt üvegházakhoz hasonlóan a légkör átereszti a Napból érkező rövid hullámhosszú elektromágneses sugárzás egy részét, mely felmelegíti a felszínt. A földfelszín által kibocsájtott hosszú hullámú sugárzás jó részét ezután a légkör visszaveri, illetve elnyeli, így emelkedik a légkör átlaghőmérséklete, csakúgy mint az üvegházak belsejében mérhető hőmérséklet.

Az üvegházhatás (http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/Klimavaltozas/book.pdf)

Az üvegházhatás bizonyos mértékig jótékony hatású, hiszen enélkül Földünk átlaghőmérséklete a felszín közelében 15 °C helyett mindössze -18 °C lenne, és lehet nem lenne élet a bolygón. Az üvegházhatást okozó gázok tehát természetes folyamatok révén is jelen vannak a légkörben, ugyanakkor az ipari forradalom kora óta az ember jelentősen növelte az üvegházhatású gázok koncentrációját a légkörben, melynek negatív hatásait nap mint nap érezhetjük.

 

Szabó Amanda Imola

Szabó Amanda Imola

Meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Holnapelőtt egyik állandó szerzője.